Már sok éve voltam körzeti orvos,amikor felbukkant a rendelésemen egy házaspár. Helga és András. Mindketten 70 évnél idősebbek voltak, András csak nem 80. Helgának néhány évvel korábban egy enyhe sztrokja /agyi ér betegség/ volt, tökéletesen rehabilitálták. Andrásnak számtalan betegsége volt gondozandó. Mindezek ellenére mindketten igen jó kiállású, kellemes külsejű, emberek, szép pár voltak. Szenvedélyesen szerették a telküket a Velencei tó mellett. És úgy tűnt, egymást is. Pesten panelban laktak. Helga vezetett, Andrásé volt a jobb egyes ülés. Jó volt a közelükben lenni, kedvesek, barátságosak voltak és mindig ketten jöttek. Egy szeptemberi napon Helga talpig feketében látogatott meg. Elmesélte hogy András a telken rosszul lett, mire a mentők megérkeztek halott volt. 82 évet élt. Teltek a hónapok. Helga takarékoskodott az egyébként 3 hónapra felírt gyógyszerével, később érkezett. Már nem volt feketében. Megkérdezte hogy beszélhet-e velem nagyon őszintén és megígérem-e, hogy nem fogok nevetni rajta. Nagyon érdekelt hogy az ígéret után, mi szerint természetesen őszinte lehet és nevetni végkép nem fogok, miről fog vallani.
Elmesélte hogy már évek óta megakadt a szeme az egyik lakótársán, aki nála néhány évvel fiatalabb volt /Helga bő 10 évvel látszott fiatalabbnak a koránál/ és természetesen nős volt. És hát nagy titokban /már amennyire ez egy 40 lakásos házban lehetséges…/ a szomszéd elkezdett Helgához járni. Helga ragyogott a boldogságtól. Bevallotta hogy Andrással soha nem volt része olyan örömben, amit a szomszéd nyújtani tudott neki. És szépen kért, hogy írjak már föl némi Viagrát, hogy ez az élvezet minél tovább tarthasson.
Nem mosolyogtam. Örültem hogy örülnek egymásnak. És megint szemben találtam magam az egyszerű mondással mi szerint „nem minden arany, ami fénylik”. Mert hát úgy tűnt, ők Andrással a tökéletes pár. Bár a gyerek is csak akkor szereti a csokit, ha megkóstolta….
Szóval felírtam a receptet, Helga boldogan távozott. Természetesen a körülmények nem biztosítottak hosszú időt ennek a kapcsolatnak…..A feleség valahogy megtudta….Ciki volt a helyzet. Éppen nyár elején történt, Helga elhúzott a nyaralóba. De eldöntötte hogy keres magának társat, mert szüksége van rá. Mélyen egyetértettem vele. Később elmesélte hogy milyen érdekes tapasztalatokat gyűjtött az internetes társkeresőkön. Bosszankodott, de nem adta fel.
Fél év után érkezett egy üzenet tőle: MEGTALÁLTAM!!!! és számtalan smile, szívecske és sok puszi küldés után elköszönt. Már nem a panelban, nem a körzetemben és nem egyedül élt…..
Ugye? Semmi sem lehetetlen. 70 fölött sem….sőt!