Első betegeim egyike volt Géza bácsi. Egyedül jött, de mindig hozta magával a feleségét, Elvirát. Persze csak képletesen. Vagyis a saját óhajai mellett elmondta, mit szeretne a felesége. Azután elkezdte szidni Elvirát, elmondta hogy lassú, lusta, buta, nem tud főzni és persze nem is szereti őt. Az első alkalommal nagyon csodálkoztam, még nem szoktam meg mi mindent osztanak meg velem a betegek. És az egészségesek….. Sok ilyen látogatás után megjelent Elvira. Bemutatkozott és rögtön leszögezte, hogy nem fogom gyakran látni. Ilyen helyekre járni, az Géza dolga. Sokkal több óhaja volt saját magának, mint Gézának kettejük számára és én akkor még nagyon türelmetlen voltam, sok év kellett ahhoz, hogy ez ne így legyen….. Elvira a felsorolás után egy újabb felsorolásba kezdett. Ez már Gézára vonatkozott. Nyomdafestéket nem tűrő stílusban mondta el a véleményét Gézáról, akit soha nem szeretett, szülei akarták ezt a házasságot. És ő a gyerekeket sem akarta, no de Géza….. /3 gyerekük és 8 unokájuk volt/ szóval erősebb volt….. Mondandója teljesen elszomorított, azzal köszönt el: majd meglátja doktornő, mi lesz a véleménye sokévi házasság után. Irtóra örültem neki…..
Telt az idő, mindkettőjük krónikus betegségei szaporodtak és lassan romlottak. Zömmel Géza jött, de egyszer valahogy jó kedvvel érkezett Elvira. Tudakoltam az okot. Elmondta, hogy legidősebb lány unokáját felvették az orvosi egyetemre. Nagyon büszke volt. És csak úgy zárójelben tette hozzá, hogy reméli, a diploma megmenti unokáját egy ostoba, lusta, gonosz, szerethetetlen férjtől…. Anna, az unoka, harmadéves korában férjhez ment, nem idézném Elvira véleményét. Viszont a fiatalok boldogan éltek a nagyszülőkkel, rövidesen gyermek is született. A nagyi csak zsörtölődött és panaszkodott. Meglepetés szerűen közölte, hogy nem bánná ha Géza már végre meghalna….ezt így kimondva akkor hallottam először. Lányos zavaromban rákérdeztem, hogy ugye ezt nem gondolja komolyan? De igen, nagyon is. Ezzel távozott. Nem telt el sok idő, amikor Anna telefonált hogy kivételesen én menjek hozzájuk, nagypapa nincs jól. Hát nem volt. Agyvérzése volt, azonnal kórházba került és pár óra múlva halott volt. Anna intézett mindent és hónapokig nem hallottam róluk. Amikor ismét hívott, ezúttal nagymamához, a lakásban először a járókában araszoló kisfiúhoz léptem. Elbűvölt. Nagypapa piciben és kicsit fiatalabban. És akkor vettem csak észre a szoba sarkában, egy karosszékben picikére zsugorodott Elvirát. Nem volt igazán újabb panasza, de nagyon szomorú volt. Legnagyobb meglepetésemre nem panaszkodott semmilyen szervi tünetéről. Annyit mondott: nagyon hiányzik Géza.
Igazán nem jellemző módon, de kibukott belőlem a kérdés: hát nem azt mondta, hogy a halálát kívánja? De igen, volt a válasz. De ahhoz el kellett mennie, hogy megtudjam: rossz a rosszal, de rosszabb nélküle…..ezt a mondást sokszor hallottam, most megértettem…..