Évek óta dolgoztam a praxisban, de még nagyon sok betegemmel soha nem találkoztam. Sokszor mesélték, hogy van egy néni, aki szenvedélyes rongy gyűjtő. Erről mindenféle elképzeléseim voltak egészen addig, amíg egy délután a szomszédok telefonáltak, hogy rongyos néni beteg, menjek ki hozzá. Megtettem. Régi ház, a lakások belmagassága 4 méter körül. Ilyen magas volt az a földszinti helyiség, ahol a néni lakott. Bár a lakás kifejezés sehogy sem illett a körülményekre. Bekopogtam. Semmi hang. Lenyomtam a kilincset. És egy fal előtt találtam magam. A helyiség fél méter híján plafonig volt kacatokkal. Bal kéz felől egy fali kút és semmi más. Az érzést, amit akkor éreztem senkinek nem kívánom.
Kiáltottam a néni nevét. Semmi. Nagy sokára valahonnan a kupacból előmászott a néni. Láthatóan nagyon beteg volt. És persze nem panaszkodott és nem akart levetkőzni sem. Elmagyaráztam, hogy meg kell vizsgálnom.
Nagyon nehezen vetkőztettem le miközben az orvosi táskámat a lábam között szorítottam, le nem tettem volna semmi pénzért. De ki kellett nyitni, ki kellett venni a fonendoszkópomat, lámpát…kínlódtam. A néni is. Tüdőgyulladása volt. A kórházi elhelyezést következetesen elutasította. Szinte tehetetlen voltam. Kezdtem sorolni a tanácsaimat. Ő minden szó nélkül visszamászott a kupacba. Mennem kellett. A szomszédnál hagytam a receptet. Elmondta, hogy mindig adnak a néninek enni, ki is hívták már a közegészségügyi illetékest. Semmi nem történt. De ígérte, kiváltja a gyógyszert és figyelnek rá.
Eltelt egy hét. Telefonált a szomszéd hogy jöjjek már, napok óta nem veszi el a néni az ételt…..ez a látogatás már a rendőrök kíséretében volt. Sokáig tartott, amíg a hatalmas kupacban megtalálták a néni holttestét…..addigra már sok halottam volt, ezt az érzelmi hullámvasutat, amit rongyoska okozott, soha nem feledem.
Vajon ki volt ő? Kihez tartozott? Volt-e családja? Miért élt úgy ahogy? Fog-e valaki érdeklődni utána?…..sokáig gondolkoztam ezen…olyan sok rongyos néni van…….ma is gondolkozom.