Dr Marcsi

Barátság

Kata és Judit 15 évvel a történet leírása előtt ismerkedtek meg. Kata nyelvtanár volt, Judit orvos. Azonnal jött a kérés Katától: mehetne-e a rendelőbe egy vérvételre? Mehetett. A vérkép kiderítette a kóros májfunkciós értékeket. Kata azt reagálta a hírre, hogy ez nem újdonság, sok év óta ilyen….Judit elvégeztette a szükséges vizsgálatokat ami igazolta hogy Kata… Tovább »

Alzheimer kór

Anna és István a praxisomban lakott. Mindketten nyugdíjasok és krónikus betegek voltak. Megegyezésünk szerint havonta látogattam őket. Minden  alkalommal sokat beszélgettünk, kölcsönösen kedveltük egymást. Egyszer Anna diszkréten elmondta nekem, hogy István nagyon furcsán viselkedik, egyre a régi, vezető beosztását, munkáját, kollégáit emlegeti. A legkülönbözőbb időpontokban , akár éjjel is, felöltözik veszi az táskáját és elindul… Tovább »

A rongyos néni

Évek óta dolgoztam a praxisban, de még nagyon sok betegemmel soha nem találkoztam.  Sokszor mesélték, hogy van egy néni, aki  szenvedélyes rongy gyűjtő. Erről mindenféle elképzeléseim voltak egészen addig, amíg egy délután a szomszédok telefonáltak, hogy rongyos néni beteg, menjek ki hozzá. Megtettem. Régi ház, a lakások belmagassága 4 méter körül. Ilyen magas volt az… Tovább »

Alkoholizmus 3.

Még mindig csak pár éve voltam körzeti orvos, amikor egy ködös, esős délután a  rendelésen megjelent János. 45 éves volt kb. 178 cm magas. A mérleg nem működött, ő nem tudta a súlyát, de az átlagosnál több lehetett. És tolt maga előtt egy hatalmas pocakot. Banális panasszal érkezett, én már akkor is rákérdeztem a foglalkozására…. Tovább »

Alkoholizmus 2.

Körülbelül fél éve dolgoztam a praxisban, amikor egy beteg hívás érkezett. Egy hölgy (nevét szándékosan nem jegyzem) rosszul van. Ilyenkor rákérdezünk a rosszul létre, erre a kérdésre ködös válasz érkezett, menni kellett. Úgy döntöttem, ráér ez a hívás rendelés után, ebben igazam lett. Nem ismertem a beteget. Becsengettem az adott címen. Egy magas, kellemes külsejű… Tovább »

Szösszenet az orvos életéből

                           Egyik nap délután a rendelőben egy fiatalember nyomdafestéket nem tűrő stílusban mondta el nekem a véleményét az egészségügyről és rólam. Mély lélegzetet vettem, mosolyogva végig hallgattam, Engedélyt kértem, hogy az elhangzottak ellenére elrendezhessem a dolgát, ami természetesen nem volt egyszerű. Hozzájárult. Nagy duzzogva… és közben reklamált, hogy kinevetem. Pedig csak mosolyogtam. Igaz, sírhattam… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!