Paraszolvencia

1976-ban lettem körzeti orvos. Akkor még úgy zajlott az életünk, hogy rendelés alatt a beteg telefonált, hogy nagyon rosszul van, és sürgősen orvosra van szüksége.

És menni kellett akkor is, ha 20 beteg várt rám a rendelőben, mert azt, hogy tényleg sürgős volt-e a dolog, csak a vizsgálat döntötte el.

A rendelő, ahol dolgoztam, egy lakótelepi ház földszinti lakása volt. A nappali volt a váró, a két kisebb szoba pedig két rendelő. Ha a szomszédban valaki  hangosan beszélt, én a szomszédban az általam vizsgált beteg hátán a fonendoszkóppal a légzés mellett a beszédet is hallottam. Klassz volt…de 29 éves voltam.

Tehát mennem kellett és mentem..

A lakáson egy 60 éves, igen jól ápolt, de nagyon betegnek látszó asszony fogadott.

39 fokos láza volt, gyenge és elesett volt, köhögött.

Nem régen halt meg a férje, egyedül élt, rettegett.

Megvizsgáltam, gyógyszert írtam neki, röviden megbeszéltük a teendőit. Ő még beszélgetett volna, de vártak a rendelőben. Kezében egy papírral kikísért, és az ajtónál ezt mondta:

– Drága doktornő! Én kozmetikus voltam, nagyon kevés lett a nyugdíjam, és nem tudok önnek pénzt adni a sürgős ellátásért, de kérem, fogadja el tőlem ezt a receptet. Ez egy testápoló, finom, olcsó, vényre felírható. 30 évig használtam és boldogan adom tovább.

Nagyon meghatódtam, szépen köszöntem és távoztam.

És az első adandó alkalommal megcsináltattam a patikában és használtam.

Meg sem tudom számolni, hány ezerszer írtam ezt fel azóta. Az eltelt 42 évben sokak örömére, sok száraz, érzékeny, idős és fiatal bőr épülésére.

Életem leghasznosabb, legértékesebb paraszolvenciája volt.

Köszönöm!