1.0Dr Marcsihttps://drmarcsi.cafeblog.huDr Marcsihttps://drmarcsi.cafeblog.hu/author/dr_marcsi/<p>Még csak néhány éve dolgoztam a praxisban, amikor egy beteg, éppen semmi más dolga nem lévén, elmesélte, hogy lakik a házukban egy lakásban két férfi együtt. Képzeljem el ezt a skandalumot.</p> <p>Őszintén megmondom, akkor ezt én nem tudtam elképzelni. Ahogy kezdetben nem szerettem az alkoholistákat / később ez az érzés ismeretekké és megértéssé alakult/, úgy viszolyogtam ettől. 1979-et írtunk. És nagyon fiatal voltam.</p> <p>Telt az idő, az egyik férfi gyakran jött apróságokért, a másik volt krónikus beteg, de őt nem ismertem.</p> <p>Egy napon beteg hívás érkezett hozzájuk. Fel kellett készülnöm arra, hogy az összes előítéletemmel, orvosi táskámmal és aggodalmaimmal együtt megérkezzem.</p> <p>Lajos, az egészséges nyitott ajtót. Kedvesen üdvözölt és betessékelt egy ragyogóan, frissen felújított lakásba. A bútorok szépek és különlegesek voltak. A falakon mindenhol gyönyörű színekben számtalan  ikon volt. Kiderült, ezek Lajos keze munkái. Művész volt.</p> <p>A legkisebb szobában feküdt Ödön. Körülötte minden ragyogott csak ő kornyadozott. Mint kiderült krónikus szívbeteg volt. Jártak ők már sok kollégánál, sehol nem látták szívesen őket. Gyógyszereit megkapta, kórházban soha nem volt. Amikor kikérdeztem és megvizsgáltam, azonnali kórházi elhelyezést ajánlottam. Akkor a néhai Szabolcs utcai kórházba mehettek a szívbetegek a körzetemből. Ott igazán remek szakmai és emberi csapat volt. Ők még sem fogadták el az ajánlatot. Lajos elmondta: ő mindent elkövet,  hogy itthon kezelhessük Ödönt. Ha én elvállalom. Elvállaltam. Az elutasítás még csak fel sem merült, hiszen más megoldás nem volt.</p> <p>Felhívtam egy kedves kardiológus kollégámat, aki pontos utasításokkal látott el. Én pedig elkezdtem rendszeresen járni hozzájuk. Vizsgálatok, injekciók , tanácsok, ötletek merültek fel. És persze közben beszélgettünk. Az életükről. A számkivetettségről. Az emberekről…..volt mit.</p> <p>És miközben Lajos egy kiállításra dolgozott ezerrel, Ödön első osztályú gondozásban részesült. Gyengült. Az utolsó hetekben már nem engedte, hogy beadjam az injekciókat, alig evett, nem tudott felkelni. Csak beszélgettünk.</p> <p>Egy napfényes tavaszi délelőtt Lajos bele zokogott a telefonba. Jöjjek, Ödön elment.</p> <p>Mentem….és megtanultam addigra hogy milyen gondoskodással, szorgalommal, kitartással és /kimondom, ha furcsa is/ szeretettel lehet valakit elkísérni az út végéig.</p> <p>Azóta nem zavar a másság…..ezt is meg kellett tapasztalnom és tanulnom ahhoz, hogy ilyen sok évig szerethessem és érthessem az embereket.</p> <p><img class="alignnone size-medium wp-image-87 aligncenter" src="https://drmarcsi.cafeblog.hu/files/2019/05/eg-szs-gugyi_felmeres.00_340_0-300x199.jpg" alt="" width="300" height="199" /></p>rich