1.0Dr Marcsihttps://drmarcsi.cafeblog.huDr Marcsihttps://drmarcsi.cafeblog.hu/author/dr_marcsi/Alkoholizmus<p><img class="size-medium wp-image-25 aligncenter" src="https://drmarcsi.cafeblog.hu/files/2019/02/alcoholism-300x175.jpg" alt="" width="300" height="175" /></p>
<p>29 éves koromban friss tüdőgyógyász szakvizsgával kerültem praxisba Angyalföldön. Sok személyes és nem kellemes tapasztalat kapcsán óriási ellenszenvvel viseltettem a rendszeresen alkoholt fogyasztók /szépen fogalmaztam, ugye?/ iránt.</p>
<p>Egy tavaszi reggelen bejött hozzám egy jó külsejű 50-es mosolygós férfi. Közölte, hogy beteg és nem tudott dolgozni menni. Miközben beszélt a pici rendelőt betöltötte az alkohol szaga.</p>
<p>A lelkem mélyén háborogtam, igyekeztem, hogy ez ne látsszon rajtam.</p>
<p>Bőre sárga volt, hasa óriási, mája tenyérnyivel volt nagyobb az egészségesnél, mind két lábán alig működő ereket tapintottam.</p>
<p>Megkérdeztem mennyit iszik. Ő változatlanul mosolyogva válaszolta: annyit, mint egy rendes ember. Mivel egyszerű fiatal és ezen ügyben teljesen járatlan orvos voltam, rákérdeztem. Arcán a nagy titkokat sejtető mosollyal közölte: 10 üveg sört és 10 felest naponta. Megdöbbentem és dühöngtem.</p>
<p>Közöltem vele hogy így halálra issza magát.</p>
<p>És nem vettem táppénzbe /ezt azóta is szégyellem/</p>
<p>Mosolygott és elment.</p>
<p>Az életéből hátra lévő kb. Másfél év alatt még néhányszor találkoztam vele és mindig mosolygott.</p>
<p>Halála után felesége elmondta, hogy milyen jó ember volt és szerette a családját. Soha egy hangos szó, bántalmazás. Szerették.</p>
<p>Nekem ez után még sok év kellett, hogy a pestiesen szólva piás láttán az ellenszenv helyét a szánalom foglalja el.</p>
<p>Hiszen az alkoholista súlyos beteg még akkor is, ha mindezt saját magának köszöneti.</p>
<p>És én arra esküdtem, hogy segítek.</p>
<p>Ezt is meg kellett tanulnom…..</p>rich