1.0Dr Marcsihttps://drmarcsi.cafeblog.huDr Marcsihttps://drmarcsi.cafeblog.hu/author/dr_marcsi/<p><img class="size-medium wp-image-21 aligncenter" src="https://drmarcsi.cafeblog.hu/files/2019/02/odon-300x200.jpg" alt="" width="300" height="200" /></p> <p>Sokéves praxisom alatt mindig vallottam: az a korosztály / a bőven 70 felettiek/, aki még békebeli jó anyagból van, sok mindent tud még tenni értünk és saját magáért is. Sokkal többet tesznek, mint a fiatalabbak. Tizenévvel ezelőtt egy bokatörés kapcsán fekvőgipszet kaptam. Kiszolgáltatott lettem. Jó tanulság volt akkor, hogy tudjam, miről beszél a beteg amikor fájdalmai vannak és minden lényeges dologban környezete segítségére szorul.</p> <p>Szóval megérkezett a rendelőbe családja kíséretében Ödön, mind a 84 évével. Vidáman kezet csókolt a bemutatkozásnál és szépségemet dicsérte /72 éves vagyok, lehet, Ödön szeme sem az igazi már…/ elkezdtünk beszélgetni. Egyetlen /!!!/ panasza az volt, hogy jobb csípője nagyon fáj, csak bottal tud közlekedni. Tetőtől talpig megvizsgáltam.</p> <p>Szeretnék én 12 év múlva ilyen állapotban lenni /és ezért persze teszek is/ a vizsgálat után megosztottam vele a véleményemet: csodát tenni nem tudok, természetesen családja elviszi a szükséges vizsgálatokra. Mozgásra nem kellett biztatnom mivel kertes házban laknak ahol a kert színei is boldogság hormont termelnek. Mozogni tud, így nem kell tömegközlekedést igénybe venni. És persze természetes</p> <p>Anyagokat is ajánlottam neki. Elköszöntünk, ismét kezet csókolt az egy hét múlva esedékes viszontlátás reményében. És fájdalmai ellenére csak úgy áradt a derű az emberből.</p> <p>Szép napom volt…..</p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich