<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Dr Marcsi</provider_name><provider_url>https://drmarcsi.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Dr Marcsi</author_name><author_url>https://drmarcsi.cafeblog.hu/author/dr_marcsi/</author_url><title>Szösszenet az orvos életéből</title><html>&lt;p&gt;&lt;strong&gt;       &lt;img class=&quot;size-medium wp-image-13 aligncenter&quot; src=&quot;https://drmarcsi.cafeblog.hu/files/2019/01/hqdefault_live-300x225.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;225&quot; /&gt;                  &lt;br /&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Egyik nap délután a rendelőben egy fiatalember nyomdafestéket nem tűrő stílusban mondta el nekem a véleményét az egészségügyről és rólam.&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Mély lélegzetet vettem, mosolyogva végig hallgattam,&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Engedélyt kértem, hogy az elhangzottak ellenére elrendezhessem a dolgát, ami természetesen nem volt egyszerű.&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Hozzájárult. Nagy duzzogva… és közben reklamált, hogy kinevetem. Pedig csak mosolyogtam. Igaz, sírhattam volna….&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Végül ismételten bocsánatot kért.&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;De a kimondott szónak súlya van.&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Bevettem egy nyugtatót, mert kint még kb. 30 ember várt&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Ellátásra és ezt feltétlen meg kellett tennem.&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Precízen és mosolyogva.&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Ma hajnalban egy szívritmuszavarra ébredtem.&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Volt ez máskor is, rendben tartom, de ha nagyon&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Túlterhelem magam, rendre megjelenik.&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Talán veszélyességi pótlékot kellene kapnunk a mai magyar egészségügyben?&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;A fiatalember élete nyilván egy kálvária.&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Inzulinos cukorbeteg, biztosan rossz körülmények között /nem az én betegem volt/, él, pocsék idegállapotban van.&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;A dolog érthető, kezelhető, megbocsájtható.&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;De lehet, hogy az orvos is ember ?&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Ekkor döntöttem el hogy megválok a praxisomtól és ha lehet akkor nem adok lehetőséget ilyen helyzetre….nem fiatalodom.&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Érdekes, hogy a végével kezdem, de valahogy így adódott. &lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img class=&quot;size-medium wp-image-12 aligncenter&quot; src=&quot;https://drmarcsi.cafeblog.hu/files/2019/01/fake-smiles-300x225.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;225&quot; /&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>