A mostoha apa

          A mostoha apa

Anna zsidó volt és 1924-ben született. Értelemszerűen a háború alatt bujkálnia kellett. Budapesti bérházban lakott, rajta kívül még egy hasonló korú lány és négy fiú tette ugyanezt. Egy csapat voltak. Együtt vitték őket a népligeti pályára ahonnan deportálás volt az úti cél. Késő estére megteltek a vagonok, a fiatalok nem fértek fel. Ömlött az eső, sötét volt. Az egyik fogva tartó elkiáltotta magát: Na , koszos zsidók, akinek van bátorsága, az tűnjön el. Mondanom sem kell hogy a fiatal csapat rohanvást tette meg a sok kilométert, hogy haza érjenek.  Otthon egyenként dugták el őket, Anna egy világító udvar aknájába került egy vödörrel. Már a vége felé tartott a háború, de még hónapok teltek el így. Amikor vége lett, egy csinos fiatal ember mászott le és hozta ki Annát. János az egész háborút viccnek vette, minden csibészségben részt vett és túlélte. Anna első látásra beleszeretett.  Csak sokkal később derült ki, ezt nem kellett volna. János nőfaló volt, első feleségétől aki elhagyta már volt egy lánya, csak azért  vette Annát feleségül, hogy a kislánynak legyen gondozója. 2 évvel később megszületett közös gyerekük Magdolna, majd újabb 4 év után Izabella. Anna imádta Jánost és Izabellát is, mivel a második terhessége alatt azt az ígéretet kapta, hogy ha fiút szül, János megváltozik…..ami természetesen nem következett be, nem azért mert Izabella lány lett………

Teltek az évek, Anna szenvedett és édesanyja segítségével nevelte a lányokat. Közben a szomszédba költözött Sándor  és Manci. Gyerektelenek voltak és nem volt szeretet  a kapcsolatukban. Sándor beleszeretett Annába, aki elfogadott minden kedvességet és segítséget, de érzelmi viszonzást nem adott. Amint lehetett Manci elhagyta az országot, külföldön élő testvéréhez költözött, elváltak.  Magdolna 10 éves volt amikor Anna elvált Jánostól és a gyerek megkérdezte édesanyját: miért csak most? Hát miattatok, hangzott a válasz. Magdolna ezt egy életre megjegyezte és annak ellenére hogy jól tanult, szorgalmas volt, az idős nagyinak nagy segítségére volt a háztartásban, anyja nem szerette. Mert ő mindig megmondta az igazat….

A 60-as években jártunk, akkor nagyon elítélték azt a kapcsolatot ami Anna és  Sándor között volt. Csak sok évvel később házasodtak össze. De addig Sándor a csillagokat lehozta az égből a kislányok, majd nagylányok kedvéért. Vett egy telket ahol minden volt a gyerekeknek, nyaralni vitte, öltöztette őket és mindent megadott amit egy apa megadhat.

Telt az idő és Sándor szeretetet nem kapott Annától.

A lányok kirepültek, Sándor állandóan attól félt hogy ismét üldözni fogják. Addigra elmúl 80 éves. Egyébként tiszta és jól ápolt volt,minden nap tornázott, segített mindenben Annának csak mindentől és mindenkitől rettegett. Csak Magdolnában bízott.

Egy rettegéssel töltött éjszaka után Anna elhívta a körzeti orvost és elintézte  / Sándor panaszait jócskán felnagyítva/, hogy az az ember, aki mindent megtett érte, kórházba kerüljön és onnan haza se jöjjön. Idegesítette őt Sándor félelme…. Sándor könyörgött Magdolnának hogy vigye haza, de erre nem volt mód. Magdolna férje is egy szörnyeteg volt, mint az apja.  Sándor hat hónapot bírt ki a kórházban majd udvariasan elaludt. Magdolna zokogott. Anyja megvetően mérte végig: hiszen csak a mostoha apád volt…..

A történet végén arra gondoltam: milyen jó lenne mindenkinek egy ilyen mostoha…….Meg hogy szeretet nélkül nem lehet élni. Meg még sok más is…….