Bözsi néni
Amikor megismertem Bözsi nénit 78 éves volt. Nagy darab, szőke, mosolygós asszony. Amikor kihívott, még az előszobában közölte, ő nem egyszeri hívásnak szánta ezt a találkozást. Arra kér, hogy havonta látogassam meg. Nehezen mozgott, nagyon fájt a térde, ez látszott. Ezen első alkalommal csak az általa rendszeresen használt kis szobába invitált be. Hosszú kérdezz-felelek következett. Ebből kiderült, hogy Bözsi néni 20 éve inzulinra szoruló cukor beteg, az évek során ehhez magas vérnyomás, ízületi fájdalmak, vese betegség, látás romlás társult. Népes családja volt, bár a nagy lakásban egyedül lakott, rendszeresen segítettek abban, amire szüksége volt. Vagyis vásároltak, minden ügyét intézték. A lakást és saját magát ő tartotta rendben. Akkor még csak azt láttam, hogy ő nagyon ápolt, szobája, fürdőszobája ragyog. A többit akkor nem láttam. A látogatás menete mindig ugyanaz volt. Panaszkodott, megvizsgáltam, kikérdeztem és ezek után közösen megállapodtunk a további teendőkben. Például vérvétel akkor történt, amikor ő hajlandó volt erre, csak azt a gyógyszert vette be amit ő jónak látott. A diéta nem volt kimondottan jó barátja. Szeretett jókat enni. Igaz, akkor már hozták neki az ételt, de gyakran fogadott a frissen sült sütemény illata érkezésemkor. Rákérdezésre azt mondta hogy ő tudja, mi a jó neki. Ekkor mesélte el, hogy 50 évet dolgozott vidéken női fodrászként, sokan jártak hozzá, özvegy volt sok éve.
Rendszeres látogatásaim alatt összebarátkoztunk. Kőrbe vezetett a lakásában. Lehet, csak azért, mert a szobájában levő növényt megdicsértem. Erre feltápászkodott, meg akarta mutatni a növény eredetiét, mert amit láttam, az csak a gyerek volt. Körbe jártunk. Gyönyörű antik bútorok, szőnyegek, képek. A növény-anya az ablak alatt a kanapé mellett állt. Gyönyörű volt, de leginkább egy nagy fehér angóra macska uralta a képet. Ő volt a lakás igazi gazdája. Addig nem láttam, nem szerette az idegeneket….
Teltek az évek. Bözsi néni ízületi fájdalmai fokozódtak, kezdődött a tevékenységek sora. Előbb egy csípő protézis műtét. Utána mindkét szemén szürke hályog eltávolítás. Már elő volt jegyezve egy térd protézisre is, amikor viharos gyorsasággal elkezdett romlani a veséje. Ez behatárolta, hogy milyen és mennyi gyógyszert szedhet. Innen kezdődtek a nehéz napok, hónapok. Egy látogatás alkalmával Bözsi néni a korábbihoz képest fürgén mozgott, boldogan újságolta hogy az unokahúga talált neki egy vény nélküli fájdalomcsillapítót, ez nagyon hatékonynak bizonyult. Megnéztem mi az. Lehet, nagyon hatékony szer volt, ám beteg veséjű embereknek szigorúan tilos ….Ezt nem olvasta el senki tehát ő beszedte. Nagyon megsértődött, amikor leállítottam a szert. Elmagyaráztam, hogy a beszűkült veséje ezt nem tudja kiüríteni, felhalmozódik, mérgez. Gyanítom, Bözsike ennek ellenére szedte amikor jónak látta. És a veséi lassan felmondták a szolgálatot. Kórházba került, dialízisre volt szüksége. Akkor még sokkal jobbak voltak a kórházi viszonyok, Bözsike akkor is ragaszkodott az otthoni ápoláshoz. Ezt persze nem volt lehetséges megszervezni. Gondolom így lehetett, hogy Bözsike meghozta a döntést. A maga részéről feladta. Egy hét alatt elment… A cica is aznap távozott.
Amikor elhatároztam, hogy megosztom a történetét, volt időm ezen elgondolkodni. Úgy élt ahogy akart, úgy dirigálta a családját, ahogy akarta és úgy ment el…..ahogy lehetett. Egyedül, mint mindannyian. Így születünk, ez a vége.
Sok szép emléke, jó éve volt. Így szeretnénk?….Talán…..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: