Nem sokkal azután hogy fiatalon átvettem első praxisomat, megismerkedtem egy párral. Manyi és Karcsi akkor már nem voltak túl fiatalok. Manyi 40, Karcsi 50 fölött. Manyi kicsi, törékeny asszony hihetetlen munkabírással. Egy zöldségesnél dolgozott rugalmas munkaidőben, tehát látástól mikulásig….. Karcsi évek óta rokkant nyugdíjas volt, valamikor kőfaragóként a maga 130 kilójával, 180 centisen jól kihasználta a szervezetét. És imádott enni. És persze ahogy ez abban az időben természetes volt , Manyi vezette a háztartást. Minden segítség Karcsi részéről abban kimerült, hogy haza cipelte a szükséges dolgokat. Harmadik emelet, régi ház, lift nincs, gyalog jártak. Akkor ez is mindennapos volt…
Hozzám rendszeresen Karcsi járt, majd egyszerű lustaságból én jártam hozzá /nem én voltam a lusta../. Szóval számos betegségét gondoztuk. Időnként voltam olyan szerencsés hogy Manyinak szabad napja volt. Ilyenkor próbáltam rávenni, neki is csináljunk néhány vizsgálatot, nőgyógyásznál sem volt évtized óta. Hárított azzal, hogy ő egészséges, meg nem is ér rá hogy vizsgálatokra mászkáljon. Erős dohányos volt. Addig erőszakoskodtam amíg hagyta magát megvizsgálni. Hallottam a tüdején a dohányzás okozta károkat és egy ici-picivel magasabb volt a vérnyomása. Kezdtem elmagyarázni hogy ez mit jelenthet, változó kor, sok terhelés, ellenőrizni is kellene. Manyi igen kedvesen váltott, elment kávét főzni majd jelentette: Doktornő, azt gondolom hogy velem csak az idejét vesztegeti, jól vagyok, ahogy vagyok. Észrevettem Karcsi arcán a megrándult izmot. Nagyon nem tetszett neki a válasz, de mindig is Manyi akarata érvényesült a sok együtt töltött év alatt.
Karcsi betegségei rendre romlottak, szinte semmit nem mozgott, már 140 kg volt, neki a kőportól csökkent a légző felülete, ez megterhelte a szívét. Alig tudott le és felkászálódni a temérdek lépcsőn. Egy szép napon a nővér azzal jött be, nem fogom elhinni, de Karcsi személyesen szuszog a váróban. Kíváncsi lettem mi szél hozta, következő hétre volt a látogatás megbeszélve. Amikor rá került a sor, behömpölygött a szobába és sírva fakadt. végül elmondta hogy Manyi kórházban van. Hirtelen nagy fejfájása kezdődött /mint kiderült rendszeresen fájt a feje amiről említést sem tett/, Mentőt hívtak, egy kisebb jó indulatú daganatot találtak Manyi fejében. Gyors műtét után egy vérnyomás kiugrás kapcsán sztrókja lett. Most hozta haza a kórházból. Ugyan jöjjek már ki. Ezzel távozott. Természetesen a rendelés után elindultam hozzájuk. Manyit az ágyban találtam, még a szokásosnál is soványabban és törékenyebben. Fél arca lebénulva, beszélni csak nehezen tudott. Mozogni még kevésbé. De a szokásos tisztaság uralkodott a lakásban és nagy szomorúság. Mi lesz most velük? Teendőim ellátás után Karcsi kikísért. Már a kőrfolyosón jártunk amikor azt mondta: most akkor elmeséli a történetüket. Amikor egy szórakozó helyen meglátták egymást, szerelem volt első látásra / Manyi egy csúnya kis veréb volt, Karcsi egy jóképű dalia /pici fényképet vett elő a zsebéből bizonyítékként, furcsa pár voltak, de a szerelem egyértelmű ragyogást varázsolt mindkettőjükre/. Szóval azóta együtt élnek, házasságot senki sem akart. Ő pedig titokban azt gondolta, hogy mivel Manyi sokkal fiatalabb, majd lesz aki őt idősebb korában ápolja. És most mi lesz??? Elgondolkodtam és azt válaszoltam: hát most úgy tűnik, fordult a kocka, önnek kell mindent ellátni Manyi és az életük körül.
Az a nagy melák újra sírni kezdett és azt kérdezte: most mit csináljak? A lényeg. Hála a jó szomszédoknak /akkor még törődtek egymással az emberek/, mindenre megtanították Karcsit, amire szüksége volt. És közben összes tartalék pénzüket Manyi rehabilitálására költötte.
Következő tavaszon lassan, bicegve sétáltak a Lehel piac felé,én pedig boldogan dicsértem mindkettőjüket.
A helyzet ugyan nem úgy alakult ahogy Karcsi remélte, de a boldog mosolyaik mindent elárultak…..Egyiküket sem láttam csalódottnak…..És újra tanultam. Most a szerelem erejéről….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: