Eltartási szerződés
Sok évvel ezelőtt az emberek tanácsi lakásokban laktak. A fiataloknak akkor is nagyon nehéz volt otthont teremteni. Az egyik hatalmas bérházban élt Gizi néni. Egy nagy darab kövér, sok betegséggel bíró idős asszony. És az átmeneti munkásszállón élt Kriszti. Nővérként dolgozott az egyik kórházban. Vidékről jött, nem voltak rokonai. Nem volt senkije.
Egy nap kihívott Gizi néni és bizony kórházi elhelyezésre szorult. Neki sem voltak rokonai.
Két hét után haza jött a kórházból. Nagyon leromlott állapotban. Elhívott, beszélgettünk. Elmondta hogy sokat gondolkodott ezen, szüksége van valakire aki ápolja és hozzá is költözik. A lakás egy szoba-konyha-wc,fürdőszoba volt mindösszesen, tehát aki jön, azé a konyhai heverő. Keressek már valakit,kérte. Sorra vettem a nem kevés fiatalt akinek ez megfelelne és arra jutottam, ha már kell valaki akkor az tudjon beteget gondozni, ápolni. Így jött a képbe Kriszti. Üzentem ,hogy látogasson meg, szeretnék vele beszélni. Elmondtam Krisztinek Gizi néni óhaját, azt is hogy a konyhában lenne a fekhelye. Kriszti boldogan mondott igent. Javasoltam, ismerkedjenek meg. Ez gyorsan megtörtént és Kriszti pár nap alatt elhagyta az átmeneti munkásszálló pirinyó szobáját és beköltözött Gizi néni konyhájába, albérlőként. Be is jelentkezett. És elkezdte a néni ápolását, gondozását. Főzött minden nap, rendet tartott.
Mivel ezt a házasságot én ajánlottam, ezért gyakran látogattam Gizi nénit. Boldog volt és elégedett. Addig egyedül élt, most volt kivel szót váltani, zene is szólt halkan a konyhában, minden szükséges holmi haza került a boltból , tisztaság, friss étel volt. Nemsokára előállt Gizi néni azzal az ötlettel, hogy ő nagyon boldog így, szereti Krisztit és miután egyiküknek sincs senkije, kötne egy eltartási szerződést Krisztivel. Ez azt jelentette, hogy Kriszti lesz a lakás további bérlője ha ő elmegy. A dolog hamar lezajlott és éltek békében egymással. Kriszti sokat dolgozott és nem volt ideje ismerkedni. Egy alkalommal kolléganője elhívta egy házi buliba. /igen, akkor még volt ilyen és hogy szerettük…./
Kriszti először nem akart menni mert a távolság miatt egy éjszakát ott kellett töltenie, a buli után már nem volt közlekedés. Igaz, ha ügyeletes volt a kórházban, akkor sem otthon aludt, mégis szorongott. És mi van ha akkor lesz Gizi néninek szüksége rá, ha ő bulizik.? Ezt a helyzetet a szomszéd mentette meg. Gizi néni akkor már ágyban fekvő beteg volt. Kriszti elment és ott megismerkedett Lacival. Szerelem volt első látásra. Laci Amerikában élt és dolgozott, szülei pocaklakóként vitték őt ki. Akkor már egyedül volt, neki sem élt senki rokona. Szóval a fiatalok boldog szerelemben lubickoltak. Lacinak vissza kellett mennie, várta a munkája, ígérte, hamar jön újra. Jött is és hozta a jegy gyűrűt Krisztinek. Kitűzték az esküvőt. És egy reggel Gizi nénit holtan találta Kriszti, elaludt, álmában érte a halál. Első gonosz gondolatom az volt, hogy udvariasan átengedte a fiataloknak az életet….
Kriszti elsiratta, eltemette Gizi nénit és kitűzték az esküvőt. Néhány hónap múlva összeházasodtak.
Krisztivel jó kapcsolatunk volt, nem győzött hálálkodni hogy gondoltam rá.
Összepakolták, lezárták a lakást és elrepültek Amerikába nászútra és közös életük berendezésére. Ígérte, jelentkezik.
Krisztiről többé nem hallottam. Ott már nem emlékezett az itthoni életre, a kollégáira akik szerették, a szomszédokra, akik segítették. És rám sem.
Jó tett helyébe ne várj semmit, / vagy jót várj?/ mondja a mondás. Hát nem is. De egy képeslapot??…….
Azért a sok év alatt még sok ilyet tettem…..sose tanulok. És persze nem vártam semmit .
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: