Sok évvel ezelőtt kértek meg arra, hogy János bácsit havonta látogassam meg. Csak annyit tudtam róla hogy 90 éves, magas vérnyomása, érszűkülete van és az a kérése: ne kelljen a rendelőbe jönnie.
Egy nap azután elballagtam János bácsihoz. Meglepetésemre egy, a koránál lényegesen fiatalosabb, alig őszülő, alacsony ember fogadott. Ő volt János bácsi. Bemutatkoztunk egymásnak és ő bevezetett egy tisztán tartott, kellemes lakásba. Sok kép volt a falakon, asztalon, szekrényen, minden kép ugyanazt az asszonyt ábrázolta. Arra kértem, meséljen magáról. Nem kellett bíztatni. Onnan kezdte, hogy igen fiatalon ismerkedett meg az ő Marikájával aki 2 évvel volt fiatalabb nála. Szerelem volt első látásra. János bácsi pék volt, Marika fodrász. Ő még katona volt, amikor összeházasodtak. Családot terveztek, de minden próbálkozás kudarccal végződött. Ketten maradtak. Vidéken éltek, szép házban, mindent megtermeltek maguknak állatokat tartottak. Boldogok voltak. Teltek az évek egyszer Marika, aki egyébként amolyan töltött galamb volt, fogyni kezdett. Fáradékony volt. Nagyon nehezen tette a dolgát, János segített mindenben. Még főzni is megtanult. Marika nem akart orvoshoz menni. Közben Pestre költöztek egy lakótelepi lakásba. És mivel Marika állapota gyorsan romlott végül orvoshoz került. Petefészek rákja volt. Nagyon rövid idő alatt elhagyta örökre az ő imádott Jánosát. Ennek megismerkedésünkkor már 10 éve volt.
János bácsi elmesélte, hogy másnaponta főz magának, piacra jár, minden ebéd után megiszik egy üveg sört. Egyedül takarítja a lakást is. Szóval mindent megtesz és közben állandóan készül az ő Marikája után menni. Ennek ellenére nagyon vigyázott magára, eljárt minden vizsgálatra, pontosan szedte a gyógyszereit. Minden hónapban amikor megvizsgáltam aggódva kérdezett: mindent rendben tetszik találni? Biztos? Mert én már annyira mennék…. És megigazította a friss virágokat, ami állandóan megújult az esküvői képük előtti vázában.
Telt az idő. Egyszer a megbeszélt időben hiába csengettem. A szomszédok is tanácstalanok voltak. Napokkal később kaptam egy telefont János bácsi távoli rokonától. Elmondta, hogy az egyik forró napon János bácsi délidőben indult a temetőbe az ő Marikájához. És ott is maradt a sírnál…..végre megérkezett. 95 évese volt. Gondolatban elköszöntem tőle……jó lehet így távozni…..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: