80-as évek. Kedvenc betegeim közé tartozott Ica és Feri. 60-70 közöttiek, mindkettőnek számtalan krónikus betegsége volt, Icának kicsit több. Ica közgyógy ellátásban részesült. Ez akkor azt jelentette, hogy minden felírható volt ezen a jogcímen. Tehát Ica havonta szorgalmasan kérte a kb. 15 féle gyógyszert. Ebben volt számtalan vitamin, fájdalomcsillapító, görcsoldó, kamilla, hársfa, citromfű tea, krémek, testápoló, szóval egy fél patika. És ez minden hónapban. Időnként megkérdeztem, hogy biztosan kell-e ennyi, szorgalmasan bólogatott és ragaszkodott a listához. Nem vitatkoztam, akkor még nem úgy láttam a gyógyszerek fogyasztását, mint ma. És ami jár, az jár….
Teltek az évek és egy napon Ica rövid kórházi ápolás után meghalt. Senkijük nem volt egymáson kívül, Feri nagyon nehezen szokta az életet immáron egyedül. De szépen felnőtt a feladathoz, főzött, mosott, takarított. Megvolt.
Egy napon felhívott és kérte, hogy látogassam meg. Kérdeztem, hogy mi baj van? Azt mondta nincsen baj, szeretne nekem mutatni valamit.
Elmentem. Egy emeletes bérház, kőrfolyosó, szép tavaszi nap, tehát mindenki kint nézelődött, örültek nekem. Feri frissen főtt kávéval várt. Elkezdtünk beszélgetni sok mindenről. És egyszer csak azt mondta: tessék jönni, megmutatom miért hívtam a doktornőt. Bementünk a ragyogó szobába, jobbra az ablak alatt egy hatalmas 4 fiókos komód állt. Feri megszólalt: tessék kinyitni a felső fiókot. Nem értettem. Kinyitottam. A fiók volt vagy 30cm magas, 120cm széles és 60cm mély. És színültig volt gyógyszerekkel…..ránéztem Ferire és csendben megkérdeztem: miért? És akkor könnyek között elmondta, hogy Icának a biztonságot jelentette ez a rengeteg patika szer. Ő időnként tiltakozott: talán nem kellene minden hónapban felíratni. Ica hajthatatlan volt. Érdeklődve forgattam a dobozokat. Mindegyiken réges-régi lejárati idő volt….hatalmas szatyorral vitte Feri a patikába hogy megsemmisítsék…..
Napjainkban nincs már ilyen mindent fedező közgyógy ellátás. Mégis hosszú listákkal érkeznek a betegek. Némelykor tréfálkozom velük: ha ezt a sok mindent megeszik, már főzni sem kell….és mégis viszik a receptet. Többnyire ki is váltják. És csak remélem, hogy nem eszik meg mindet, vagy legalább az eseti szerekkel spórolnak…..hogy amikor a kolléga felírja a szert akkor felhívja a figyelmet, hogy mit mivel ne, mi kell hozzá, étkezés előtt vagy után, mi lehet a leggyakoribb mellékhatás….nagyon remélem.
És persze az sem egyszerűbb, ha a beteg nem szeret gyógyszert szedni, tiltakozik, saját hatáskörben változtat…..van még mit tennünk. És tesszük is…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: