Anna és István a praxisomban lakott. Mindketten nyugdíjasok és krónikus betegek voltak. Megegyezésünk szerint havonta látogattam őket. Minden alkalommal sokat beszélgettünk, kölcsönösen kedveltük egymást. Egyszer Anna diszkréten elmondta nekem, hogy István nagyon furcsán viselkedik, egyre a régi, vezető beosztását, munkáját, kollégáit emlegeti. A legkülönbözőbb időpontokban , akár éjjel is, felöltözik veszi az táskáját és elindul dolgozni…..szörnyű gyanúm lett és vártam a következő látogatást. Ez helyett István felhívott és közölte hogy mielőbb beszélni akar velem négyszem között. Lejött a rendelés végére. Eddig minden úgy volt mint eddig. Ám ekkor István előállt azzal a hihetetlen történettel, hogy Anna már fiatal korukban megcsalta, most is csalja….mindketten bőven 70 felett voltak. Anna pedig az a típusú régi vágású háziasszony volt, aki mindent a családért mottó szerint élt. Velem együtt biztosan tudta hogy két pont között legrövidebb út az egyenes. Életében István volt az egyetlen férfi. Addigra Istvánnak már másként járt az agya. És akkor a rendelőben ott ültében, elkezdett nekem udvarolni. Ilyen asszonyra lenne szüksége- mondta. Mondhatom, nem kis feladat volt ezt úgy hárítani, kezelni, hogy ne sértsem meg, mégis elmondjam ennek lehetetlenségét. Nem mondhattam hogy ez őrület…..
Telt az idő, István állapota folyamatosan romlott. Eljutottunk addig amíg egy éjszakai eltávozás után rendőr kísérte haza. Hogy ha vásárolni mentek, szigorúan együtt, akkor ellopták a táskáját, némelykor kissé agresszív volt.
Leültem beszélgetni a családdal egy esetleges otthonban elhelyezés volt a javaslatom. A család összezárt. Anna kötelességének tartotta, hogy ameddig bírja, otthon ápolja Istvánt.
Tél lett. Anna az első vásárlási kőrúton lábát törte. Fekvő gipszet kapott. Ismét ajánlatot tettem. A család megoldotta a feladatot. Egyik gyereke elvitte magához mindkettőjüket ápolni. Ekkor már István indulatos, ellenséges volt. Úgy éreztem néhány tiszta pillanatában megéli kiszolgáltatottságát. Küzdött a maga módján. Annának még a járó gipsz a lábán volt amikor hirtelen annyit romlott István állapota hogy teljes készültség és kitartás ellenére is elhelyezést kellett találni. Találtak.
Az otthonban reggeltől estig valaki a családból ápolta Istvánt aki már nem volt tudatánál. Néhány nap volt az egész. Felesége és mind két gyereke mellette volt amikor elhagyta ezt a földi világot.
Azóta is találkozom Annával. Az összes történés ellenére hiányzik István. Én ilyenkor csak azt szoktam tanácsolni Annának: legyen nagyon büszke magára ahogy minden körülmények között kitartott.
Számomra ő a példa, mintakép a helytálláshoz…..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: