Még mindig csak pár éve voltam körzeti orvos, amikor egy ködös, esős délután a rendelésen megjelent János. 45 éves volt kb. 178 cm magas. A mérleg nem működött, ő nem tudta a súlyát, de az átlagosnál több lehetett. És tolt maga előtt egy hatalmas pocakot. Banális panasszal érkezett, én már akkor is rákérdeztem a foglalkozására. Vezető pozícióban volt az akkori házkezelőségen. Jó állása volt és jó jövedelme, egy 13 éves kislánya és felesége. Közben vizsgáltam és apróságok mellett egy hatalmasra nőtt májat tapintottam a hasában. Rákérdeztem az alkohol fogyasztásra. Kedélyesen válaszolt, hogy az ő szakmájában védőitalként rendszeresen fogyasztanak rövid italt. Ugyan ezen beszélgetésnél kiderült hogy mennyire elégedett az életével, szereti a gyerekét, jó a házasságuk. Óvatosan megemlítettem a talált fizikai leletet, azaz a máját. Mosolygott, legyintett, elköszönt, elment.
Jánost mindenki ismerte a körzetben így hamar jól informált lettem. A munkahelyi iszogatás mellett minden délután a sarki kocsmában ivott kedélyesen társalogva egy házaspárral. Éva és Jenő is a betegem volt. Ez a házaspár úgy került össze, hogy Jenő sose ivott, Éva alkoholista családból jött és hites urát is rászoktatta a jóra.
Szóval telt az idő, a házaspár állapota folyamatosan romlott és ahányszor találkoztam Jánossal ezt mindig meg is említettem neki. Ez ugyan nem volt gyakori, ő meg nem volt ideges…… néhány hónap múlva tavasszal hozták Jenő halálhírét. János akkor már kicsit szorongott, de ez nem volt elég ahhoz, hogy átgondolja a helyzetet, netán döntést hozzon. Pedig már a kislánya is kérlelte. Ő szerette a családját, de ez a fránya alkohol mindenkit kiütött a nyeregből.
Eljött a nyár, szabadságra mentem. Amikor visszaérkeztem praxis szerte újságolták, hogy Évát napokig nem látták, majd rátörték a lakás ajtaját….a lakásban egyetlen matracon kívül csak Éva volt, semmi más és néhány üres üveg…….
Nem sokkal később János egy banális megfázással érkezett, vizsgálatnál már kicsi volt a mája, a hasa tele vízzel. Ez a májbetegség végstádiumát jelentette. Bőre sárga volt, szemében rettegés….két héttel később volt a temetése.
Felesége és kislánya zokogva gyászolta. Azon törtem a fejem, hogyan és mit kellett volna másként csinálnom, hogy eljussak a függőség okáig, hogy segíthessek.
Ezt azóta is kutatom és ugyan sokszor sokféle utat próbáltam, igen kevés volt az eredmény……
Szomorú történet – sajnos az alkohol sok, sok család és ember életét tette tönkre.
Azt hiszem Ön mindent megtett, amit lehetett jelen esetben … ha a páciens nem veszi komolyan a figyelmeztetést az orvos nem tehet sokat.