1976 márciusában kezdtem dolgozni. Természetesen tudtam hogy a nyári szabadság alatt helyettesíteni kell a kollégámat. Tudtam hogy nem veti meg az alkoholt, de ezt teljes mértékben magánügyének tekintettem.
Akkoriban, ahogy még sok évig, egy Trabanttal közlekedtem /boldog voltam vele, soha nem hagyott az úton, egyszerű volt mint a faék, de persze ezt sem lehetett alkohol fogyasztás után vezetni…/ .
Szóval néhány napja zajlott a helyettesítés ami nekem akkor még, a tanulási időszakban /ami egyébként örökre szólt amit akkor még nem tudtam/ szóval nagyon megterhelt. Beteghez hívtak aki fulladt. A betegnek súlyos légúti krónikus betegsége volt amire összeszedett egy fertőzést. Frissen szakvizsgázott tüdőgyógyászként természetesen nem akartam kórházba küldeni. Egy alapos vizsgálat és egy vénás injekció beadása után megígértem, hogy következő napon is meglátogatom és elkezdtem írni a recepteket. /boldog béke idők…egy pici vényre 2 db gyógyszert is felírhattam…./ már éppen menni készültem, amikor a háziasszony kedvesen felemelte az asztalon levő üveget és tele töltötte a mellette levő poharat.
És azt mondta: egészségére doktornő, köszönöm hogy kijött hozzánk. Akkor a férje már kapott levegőt. Én nem. Hogy tetszik ezt képzelni? Autót vezetek, különben sem iszom alkoholt. De hát ez mindig így szokott lenni válaszolta és csodálkozott.
Én is. Ez volt az a paraszolvencia amit nem köszöntem meg és nem jó szívvel távoztam. Csak szégyelltem magam mások helyett is. Mint oly sokszor az elmúlt évtizedekben………
E miatt a kis semmiség miatt van Önnek Dr Nö rossz éezése, tudnék mesélni, mit is tesznek a betegek gyógyulására esküdt kedves kollegái, ez ahhoz csak egy kis ovodás csin,, üdvözletem S.