A régi praxisom csupa öreg házból állt. A 80-as évek elején egy üres telken egy tíz emeletes sorház épült.
Amikor beköltöztek a lakók az első lakógyűlésre elmentem bemutatkozni. Jóban voltunk.
Ebbe a házba költözött Marika és József. Sokan ismerték őket még pedig minta párként.
Mindketten jártak hozzám krónikus de jól gondozott bajaikkal, mindig együtt. Tudtam, hogy Marika tartja a háztartási frontot, József minden nap végig futja a Margit szigetet. Egy problémás fiuk és egy kiváló lányuk volt.
Teltek az évek. Egy napon Marika sápadtan, kissé megfogyva de mosolyogva jött hozzám. Elmondta, hogy érdekes hasi panaszai jelentkeztek és most kivizsgálásra jár.
Rövid idő múlva hallottam, hogy kórházban van. Érdekes módon József jött a receptjeiért de nem beszélt Marikáról.
Legközelebb akkor láttam Marikát amikor elhozta a zárójelentését. Súlyos és gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak és nagyon rövid idő alatt Marika állapota sokat romlott. Már nem tudta úgy ellátni a háztartását, ahogy megszokta. Nem panaszkodott. Fogyott.
Ismét kórházba került, onnan már csak ágyban fekvő, ápolandó állapotban jött haza. Ekkor jött a dráma. József változatlanul naponta futott, felhozta a kenyeret, tejet, megmelegítette a lánya által főzött ételt. Ebből már Marika nem tudott enni. Meglátogattam. A lakás távolról sem emlékeztetett a régire, a régebben elegáns, illatos asszony egy pici csomag volt az ágyban, mosdatlanul. József ült a kedvenc foteljében és olvasott. Marika mosolyogni próbált.
Én csak nehezen álltam meg hogy el ne bőgjem magam. Felhívtam az osztályt ahol feküdt és formálisan kikönyörögtem, hogy az akut teendőt nem igénylő Marikát befogadják. Meghalni.
Józsefnek igen rövid időn belül egy, Marikához a megszólalásig hasonló élettársa lett.
És akkor már tudtam, nem is szeretnék minta házasságban élni……
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: