Ez a történet is akkor játszódott, amikor még nagyon kevés ideje voltam körzeti orvos. Valamiért pár év leforgása alatt a harmadik nővért „fogyasztottam”. El is terjedt rólam, hogy nem lehet velem dolgozni. /később beigazolódott, hogy 28 évből 22-t sikerült egy nővérrel töltenem. Hiába, változunk…../
Szóval ebben az időben Éva nővérrel dolgoztam . Nem tudtam róla sokat, az viszont kiderült, hogy igen gyakran rövid időn belül változott a hangulata a fent és lent között. Furcsa volt az arcbőre, a járása, a pupillái….szóval nem volt könnyű vele. De nem gyanakodtam.
Ebben az időben jött haza a kórházból Olga néni az egyik rettegett diagnózissal: gyomor rák. És persze a fájdalmaira morfint írt elő a kórházi kolléga. Akkor még ez egy nagyon bonyolult rendszer volt, engedélyeztetni kellett és rengeteg adminisztrációval járt. Éva nővér dolga volt, hogy beadja a morfint. Önként vállalta, hogy reggel és este beadja az injekciót. Ennek nagyon örültem, mert ha nem így lett volna, akkor az egyiket ő a másikat az ügyelet adta volna be. Utóbb kiderült, milyen jó, hogy nem így történt.
Teltek a hónapok, Olga nénit rendszeresen látogattam. Evett, nem fogyott, nem panaszkodott a két injekció közötti fájdalomra. Csodálkoztam.
Nem sokkal ez után egy rendelésen Éva indokolatlanul feldobott állapotban ordibálva igen furcsán viselkedett a beteggel a rendelőben. Felkaptam a fejem és a kollégáim segítségét kértem. /a rendelő egy lakótelepi lakás egyik szobája volt, nem volt messze a segítség/. Mentőt hívtunk. Nagyon hamar igazolódott, hogy Éva kábítószer fogyasztásának /illetve a szer hiányának/ megfelelő állapotban van. Elvitték.
Gyorsan kiderült a történet megfejtése. Olga néni naponta kétszer a morfium helyett algopyrint kapott. Ez lett az ő szerencséje, még 10 jó év volt az életéből. Éva nővér pedig saját magának adta be a morfint. A történet reggelén elejtette az ampullát és így nem kapta meg a szokásos adagját. Ami nem is ennyi volt. Gyorsan jött a szomszéd patikus egy nagy köteg morfin recepttel. Mind Olga néni nevére lett kitöltve. Az aláírás olyan volt, mint az enyém….de nem az enyém volt.
Ekkor indult a számon kérési, vizsgálati sorozat. Hogy jutott Éva ezekhez.
A megfejtés végül is kézenfekvő volt. A pici rendelőben az asztalt egy paraván választotta el a vizsgáló ágytól. És természetesen a vizsgálathoz nem vittem magammal a pecsétemet, amit addig a nővér használhatott. No, nem engedéllyel, de lehetősége volt rá. Így született a plusz recept.
Én akkor ezek miatt álltam a szőnyeg szélén. Az igazgató nem volt elnéző velem, nem igazán örült a rendőrségi vizsgálatnak. Próbáltam elmagyarázni a helyzetet. Hogy ha vizsgálok, a pecsét az asztalon van. „kösse a nyakába, de ilyen többet elő ne forduljon” hangzott a verdikt.
Azóta töröm a fejem, hogy is lehet nyakba kötött pecséttel dolgozni…..de a tanulság komoly volt. Sokkal jobban oda kell figyelnem a környezetemre és kevésbé bízni az emberekben.
Még csak 40 év telt el, utóbbit azóta is tanulom…..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: