Fiatal orvos koromban sokat ügyeltem. Vasárnap és ünnepnapokon reggel 8-tól este 8-ig, éjszaka pedig fordítva. Nagy kerület volt az enyém, a miénk. Nappal 3 orvos volt, éjszaka egy. Történt egyszer hogy úgy alakult, elvállaltam a nappalt és az utána következő éjszakát. Fiatal voltam.
Abban az időben a betegek tényleg csak akkor jöttek be az ügyeletre, ha hirtelen segítség kellett, a hívások is mindig indokoltak voltak. Mentünk egész nap. Egy ízben egy sokadik lázas fiatal nőhöz hívtak. Előző nap óta csaknem 40 fokos láza volt, hasi fájdalmai voltak. Vizsgálattal semmi tipikus tünete nem volt, de olyan elesett benyomást keltett, hogy egy lázcsillapító injekció beadása után a területileg illetékes belgyógyászatra küldtem, sürgősséggel.
Utána már csak néhány hívásom volt, kevés pihenés után már éjfél körül jelezte a nővér, hogy egy idős néni nagyon rosszul van, menjek. Öltözés, táska, indulás. 10 perc múlva a néninél voltam. Már a kapun bejutni sem volt egyszerű, majd kiderült, hogy az ötödik emeletre kell mennem, a lift éppen szabadságon volt….nem számított /voltam már kb. 33 éves…/ a tele táska és én…
Felértem, nehezen ajtót nyitott egy néni, aki közölte hogy éppen időben érkeztem, ő nem jól van és vigyem már le a kutyáját egy rövid sétára…először azt hittem meghibbantam a sok munka után. Azután szemre vételeztem a nénit. Totálkár agyilag. A kutya kicsi és ronda, viszont vadul ugat /akkor még féltem a kutyáktól/. S hogy kerül a csizma az asztalra? Én egy orvos vagyok és ebben a minőségben érkeztem….megkérdeztem, hogy jól értettem-e a feladatot. A néni türelmetlen igennel válaszolt. A biztonság kedvéért nem írom ide, amit akkor gondoltam, de nem kell sok fantázia hozzá….. És persze érdeklődtem a néni hogyléte felől, hátha akad számomra valami testhez álló munka…..formálisan kizavart a lakásból.
Másnap hivatott a rendelő intézet igazgatója. Álltam a szőnyeg szélén és reszkettem. Akkor még mindenki alkalmazottként dolgozott és nem volt orvos hiány…. A néni feljelentett, hogy nem tettem a kötelességemet. Szerencsére a diri megkérdezte az én változatomat. Azután dőlt a nevetéstől.
A napnak ezzel nem volt vége. A rendelőbe érve felhívott a területi belosztály főorvosa: hogy képzelem, hogy pontatlan diagnózissal küldtem be a lázas nőbeteget, nem ismertem fel tüstént hogy vese gyulladása volt.. Ismét a szőnyeg szélén voltam, immáron ülve, egyazon napon. / a beteget nem ismertem, az ügyeletben napi 25-30 ellátandó beteg esett egy orvosra, lehetetlen lett volna, nekem biztosan, bele találni a tutiba/. A főorvos úr kiordította magát majd lecsapta a telefont.
Mit éreztem? Már nem emlékszem pontosan, de valamiért azon a napon nagyon nehezemre esett a rendelésen megjelenő 40 beteg ellátása….
Úgy látszik egy nap alatt sokat öregedtem…..és még többet tanultam az emberekről.
A Belgyógyászatra küldte sürgősséggel, a vesebeteget hova lehet máshova küldeni? Ránézéses vizsgálattal hogy a fenébe lehetett volna megállapítani, hogy vesebetegsége, vakbélgyulladása, v egyéb baja van? Hát a kutyás néni nem semmi. A mi háziorvosunkat nem lehetne kihívni sajnos, ha sürgős lenne valamiért, csak a mentők jöhetnének szóba, 65 éven felüliek vagyunk a a férjemmel. A háziorvos van vagy 150 kg, alig tud menni, 4. emeleten lakunk, lift nincs, mert 4 emeletes a házunk. Azért lelkiismeretesen ellát bennünket, ha a rendelőbe meggyünk. Azért minden tiszteletem az akkori fiatalembernek.