Előzetesben el kell mondanom, hogy én annyira nem félek a fertőzőbetegségektől, hogy 28 éves koromban terhesen is végig dolgoztam a SOTE tüdőklinikáján. Pedig akkoriban igen sok tbc-s beteg volt. Ezek után talán senkit nem lep meg a következő történet.
Sok évvel később egy délelőtti napon bejött hozzám egy fiatalember. Betegnek látszott, de nem a szokásos módon. Sovány, sárgás sápadt volt és valami mély szomorúság volt az arcán. Kezet nyújtottam mivel idegen volt. Rögtön észrevettem, hogy milyen bizonytalanul fogadja a kézfogást, ép csak megérintette a kezemet. Ez egy férfitól nagyon furcsa volt nekem. Kérdezgetni kezdtem, de mielőtt bármire válaszolt volna, nagy körülményesen széthajtogatott egy papírt és odanyújtotta. Ez egy zárójelentés volt a László kórházból. Végigolvastam. A diagnózis a rettegett AIDS volt.
Ránéztem mosolyogva. Elsírta magát. Kíváncsi voltam, miért? A kollégák véleménye szerint igen jól reagált a kezelésekre és reményt keltő állapotban engedték el. Rákérdeztem. Azt kérdezte: azért el tetszik fogadni??? Nem értettem a kérdést. Elmesélte, úgy engedték el, hogy arra számítson, a háziorvos nem fogja vállalni betegként ezzel a diagnózissal. Döbbenten néztem rá. Eszembe sem jutott volna, hogy ne fogadjam. Inkább valami, a szokásosnál is mélyebb segíteni akarást éreztem.
Megkérdeztem szed-e vitamint? Elmondta, hogy a kórházban sokat kapott de nincs munkája, tehát nem engedhet meg magának ilyen luxust….. Sok éve foglalkozom minőségi táplálék kiegészítővel, így elláttam őt egy pár havi munícióval. Ajándékként.
Reméltem, elfogadja. Elfogadta, valami tündéri kisfiús mosollyal köszönte meg. Telefonszámot váltottunk , megbeszéltük, hogy rendszeresen tájékoztat és távozott. Hónapokig hívtam rendszeresen. Időnként eljött és elfogadta az újabb adagot. Egészen jól volt.
Egy évvel később nem vette fel a telefonját. Felhívtam a László kórházban a kezelőorvosát. 8 évi küzdelem után elment…pedig milyen sokáig adtam volna még neki vitaminokat és örültem volna szégyenlős mosolyának….. Sokszor eszembe jut és hiányzik….kéretik ezért engem nem megmosolyogni….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: