Dr Marcsi

          március 1-én kezdtem körzeti orvosként dolgozni. 29 éves voltam. Átvettem a praxist egy 40 fölötti príma belgyógyász kolléganőtől. Annyira profi volt, hogy meg kellett kérdeznem miért hagyja ott a praxist. Érdekes és fontos volt, amit válaszolt: tudod, én úgy érzem, ez nem az én utam. És elment röntgen orvosnak, amit nyugdíjazásáig élvezett. Akkor még… Tovább »

Egyik kedvenc betegem Gizi néni volt. Az ördög tudja, miért szerettem. Pletykás volt, gonoszkodó. A mai eszemmel tudom, hogy egy nagyon negatív kisugárzású ember volt. Egy lift nélküli ház második emeletén laktak. Ő enyhén szólva túlsúlyos volt, cukorbeteg, lusta is…szóval nehezen lehetett rávenni, hogy kimozduljon. A férje egy kis pilincka bácsi volt /ma már nincs… Tovább »

29 éves koromban friss tüdőgyógyász szakvizsgával kerültem praxisba Angyalföldön. Sok személyes és nem kellemes tapasztalat kapcsán óriási ellenszenvvel viseltettem a rendszeresen alkoholt fogyasztók /szépen fogalmaztam, ugye?/ iránt. Egy tavaszi reggelen bejött hozzám egy jó külsejű 50-es mosolygós férfi. Közölte, hogy beteg és  nem tudott dolgozni menni. Miközben beszélt a pici rendelőt betöltötte az alkohol szaga…. Tovább »

Sokéves praxisom alatt mindig vallottam: az a korosztály / a bőven 70 felettiek/, aki még békebeli jó anyagból van, sok mindent tud még tenni értünk és saját magáért is. Sokkal többet tesznek, mint a fiatalabbak. Tizenévvel ezelőtt egy bokatörés kapcsán fekvőgipszet kaptam. Kiszolgáltatott lettem. Jó tanulság volt akkor, hogy tudjam, miről beszél a beteg amikor… Tovább »